A Délvidéki Szemle történettudományi folyóirat évente két alkalommal, tavasszal és ősszel jelenik meg. A lap a történelmi Délvidék és a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió múltjáról és jelenéről közöl tudományos igényű, lektorált tanulmányokat, forrásismertetéseket, kritikákat és a délvidéki közélettel kapcsolatos cikkeket, interjúkat, konferencia-előadásokat. A Délvidéki Szemle „Tudományos közlemények” rovatában jelennek meg az eredeti, másutt még nem publikált tudományos szakcikkek absztrakttal. A folyóirat a történet- és társadalomtudományok minden területéről közöl lektorált tanulmányokat; kutatási eredményeket és új forrásokat feldolgozó, összegző munkákat, forrásismertetéseket, elemzéseket és átfogó szintéziseket. A Délvidéki Szemle „Közélet” rovatában jelennek meg a délvidéki történeti kutatásokkal és a közélettel kapcsolatos publicisztikák, interjúk és konferencia-előadások írásos változatai, melyekre a tudományos közleményekkel szemben támasztott követelmények nem vonatkoznak. A „Téka” rovatban jelennek meg a történelmi, elsősorban délvidéki vonatkozású könyvekről, filmekről, adatbázisokról és egyéb médiumokról szóló ismertetők, kritikák. A „Kitekintő” rovat a történelmi Magyarországtól a  trianoni döntéssel elszakított országrészek múltjáról és jelenéről közöl eredeti, másutt még nem publikált tudományos szakcikkeket, tanulmányokat, kutatási eredményeket és új forrásokat feldolgozó, összegző munkákat, forrásismertetéseket, elemzéseket és átfogó szintéziseket.

A benyújtott tudományos közlemények megjelentetésének fő szempontja a szakmai minőség. A kéziratokat a szerkesztőség véleményezi, majd a tudományos közélet felkért képviselői a kettős vak lektorálás szabályai szerint elvégzik a kézirat szakmai bírálatát: a szaklektorok nem ismerik a szerzők kilétét, és a szerzők sem tudják, ki bírálja munkájukat. A cél mindezzel a részrehajlásmentes, objektív szakmai értékelés biztosítása. A bírálók a téma újszerűségét, tudományos színvonalát és formai követelményeket ellenőrzik. A szerző nem köteles a szakmai lektor módosítási javaslatait megfogadni, a szerkesztőség viszont ez esetben elállhat a munka publikálásától. A szerzőnek 14 napja van reagálni e-mailben a megküldött lektori véleményre, amennyiben ezt túllépi, az írása csak a Délvidéki Szemle következő számában jelenhet meg.

A szakmai bírálat – és a szükséges módosításokról történő egyeztetés – után a kéziratot a szerkesztőség anyanyelvi-stilisztikai szempontból is átnézi: a kért korrekciókat a szerző köteles elfogadni, amennyiben vitathatatlanul helyesírási, illetve indokolatlan stilisztikai hibáról van szó. Ennek elutasítása esetén a szerkesztőség szintén elállhat a kézirat publikálásától. E tekintetben alapvető elvárás szerzőnk felé a nyelvi igényesség.         

A benyújtott tudományos közlemények szerzői bejelentik, hogy másutt még nem jelentették meg írásukat, a szerkesztőség pedig nem zárja ki, hogy a Délvidéki Szemlében történő közlés után máshol vagy más nyelven megjelenjen a mű, amennyiben a szerző feltünteti, hogy másodközlésről van szó, illetve, hogy írása hol jelent meg először.

A kéziratokat magyar, szerb, német vagy angol nyelven, elektronikus formában, Word-dokumentum (.docx) formátumban, a szerkesztőség címére kell beküldeni: delvidekiszemle@gmail.com. A tanulmányok terjedelme minimum 10, maximum 20 nyomtatott oldal lehet, képekkel, ábrákkal, jegyzetekkel együtt (1,5 sorköz, 12-es betűméret, Times New Roman betűtípus, 2,5 cm-es margók). A kéziratban a szerző neve ne szerepeljen, és a dokumentum elnevezése se utaljon a személyére semmiképpen!

Emellett szükséges csatolni külön Word-dokumentumban (1,5 sorköz, 12-es betűméret, Times New Roman betűtípus, 2,5 cm-es margók) egy magyar és egy angol nyelvű absztraktot (mindkettő esetében minimum 750, maximum 1500 karakter szóközökkel együtt), valamint legalább 5, legfeljebb 10 db kulcsszót magyarul és angolul.

A lektorált és korrektúrázott cikkeket betördeljük, majd a nyomtatás előtt a szerzők PDF-formátumban lenyomatot kapnak írásaikról. Erre három munkanapon belül e-mailen reagálniuk kell, hogy a mű a megadott formában megjelenhet-e. A szerző jóváhagyása nélkül a cikk nem jelenhet meg a folyóiratban!

A folyóirat megjelenése után a szerzők postai úton kapják meg vagy személyesen vehetik át tiszteletpéldányaikat. A lap online változatban is megjelenik, elérhető az SZTE OJS felületén.

 

A tudományos tanulmányok esetében a következő formai követelményeknek szükséges megfelelni:

A szöveg megfelelően tagolt legyen: a minimális elvárás a Bevezetés – (Főszöveg) – Összegzés hármas tagolás. A főszöveg tovább tagolható, de ne indokolatlan mértékben, vagyis a szerző törekedjen az áttekinthetőségre.

Kerüljük a túlzott formázásokat, például az egyes bekezdések elején nem teszünk tabulátort, és a szóköz billentyűvel sem toljuk beljebb az első sort – ez a tördelő feladata. Teljesen kerüljük a félkövér kiemeléseket, és dőlt betűt is csak indokolt esetben használjunk, idézetek esetén ne! (A különböző sajtótermékek, egyéb periodikák nevét folyóiratunkban hagyományosan, minden említésnél dőlt betűvel írjuk, de csak az alapszót, a ragot nem dőlttel csatoljuk hozzá: pl. Pesti Naplóban.)

A beszúrt ábrák, képek, táblázatok esetében legyünk következetesek, ami az elnevezést és a számozást illeti, és mindig ellenőrizzük le, hogy az adott ábrára, képre, táblázatra való szövegbéli utalás helyes-e, különösen, ami a számozást illeti. Minden egyes ábra, kép, táblázat után zárójelben szerepeljen a forrás, saját készítés esetén ezt is kérjük feltüntetni. Az internetről letöltött képek, ábrák, táblázatok csak akkor közölhetők, amennyiben a szerző a felhasználás jogát megszerezte hozzájuk. A szerkesztőség ezen hozzájárulás bemutatását kérheti a szerzőtől – hiányában a publikálás nem lehetséges. Amennyiben a tanulmány képeket vagy grafikus ábrákat tartalmaz, akkor azokat egyesével, minimum 300 dpi felbontásban, egy színes és egy fekete-fehér változatban, JPEG (.jpg vagy .jpeg) formátumban, külön is el kell küldeni a tanulmány mellékleteként (vagyis csupán a tanulmányba beszúrva nem elegendő). A táblázatok esetében figyeljünk az igényes, de nem túlbonyolított szerkesztésre: legyen átlátható, egyértelmű!

A cikk végén irodalomjegyzéket nem alkalmazunk!

A hivatkozásokat nem láb-, hanem végjegyzetekben kérjük, a következő formai szempontok betartásával:

Önálló kötet esetén: szerző (kettőspont) – cím (dőlt betűvel, utána pont) – kiadó (utána vessző) – kiadási hely (utána vessző) – kiadás évszáma (utána pont). Pl.:

Nagy Péter: A sumérok története. Duplex Kiadó, Budapest, 2015.

A szerző tudományos fokozatát a teljes neve után, attól vesszővel elválasztva írjuk. A szerző vezeték- és keresztneve közé csak nem magyar személy esetén teszünk vesszőt. Több szerző esetén az egyes személyeket a szóköz-gondolatjel-szóköz módon választjuk el egymástól. Ha a cím alcímet is tartalmaz, a főcímtől ponttal választjuk el. Pl.:

Benkő Tivadar – Tóth István, dr. – Smith, James: Új régészeti utak Egyiptomban. A 2020-as ásatások tanulságai. Kőszikla Kiadó Kft., Székesfehérvár, 2025.

Adott műre való hivatkozás esetén a pontos oldalszámot, illetve oldalszámokat kérjük megadni, az egyes oldalakat egymástól vesszővel elválasztva. Amennyiben több, egybefüggő oldalról van szó, akkor a kezdő és az utolsó oldal közé gondolatjelet teszünk, nem kötőjelet. Pl.:

Nagy Péter: A sumérok története. Duplex Kiadó, Budapest, 2015. 65., 95., 100–103.

Ha egy műre többször is hivatkozunk, akkor az adott mű első említésekor, a kiadási évszám után odaírjuk zárójelben azt a rövidebb verziót, ahogyan a továbbiakban említjük a művet. (Kérjük tehát az „i. m.” – idézett mű – formát lehetőleg kerülni.) Javasoljuk a szerző vagy szerzők vezetéknevét, majd attól vesszővel elválasztva a kiadási évszámot. Pl.:

Nagy Péter: A sumérok története. Duplex Kiadó, Budapest, 2015. (a továbbiakban: Nagy, 2015) 74.

Ezt követően elegendő a rövidebb verzió:

Nagy, 2015. 95–99. stb.

Ha ugyanaz a szerző ugyanabban az évben több művet is publikált, amelyekre hivatkozunk, akkor a rövidített változatban az évszám után közvetlenül írt a, b, c stb. betűkkel különíthetjük el egymástól az egyes műveket. Pl.:

Nagy Péter: A sumérok története. Duplex Kiadó, Budapest, 2015. (a továbbiakban: Nagy, 2015a.) 29–33.

Nagy Péter: Az asszírok története. Gondolatjel Kiadó, Visegrád, 2015. (a továbbiakban: Nagy, 2015b.) 11–20.

Amennyiben a mű hivatalos említése elsődlegesen nem szerzőhöz, hanem szerkesztőhöz kapcsolódik, akkor ezt a személy (vagy személyek) neve után, zárójelben kell említeni, pl.:

Kiss Éva (szerk.): Heraldikai alapfogalmak. Véset Bt., Nagykanizsa, 1999.

Almási Ottó, dr. – Závodi Jenőné (szerk.): Rejtélyes történelem. Zeusz Könyvkiadó, Vác, 2010.

Idegen nyelvű, de magyarul megjelent műnél, amennyiben szeretnénk a fordító nevét is feltüntetni (nem kötelező), akkor azt a cím után tesszük, rövidítve említve az adott személy szerepét, pl.:

Robinson, Steve: A második világháború nagy csatái. Ford.: Szabó Géza, Gondolat, Budapest, 1999.

Elterjedt szokás, hogy tekintélyes kiadók esetén csak egy szóval említjük az adott céget, pl. Helikon, Gondolat, Móra stb. Szerkesztőségünk ezen nem kíván változtatni, csak kérjük szerzőinket, hogy e tekintetben következetesek legyenek cikkük írása során. Viszont kerüljük a magyartalan formákat, pl. „Akadémiai” helyett inkább használjuk az Akadémiai Kiadó változatot.

Ha a kiadó nincs feltüntetve, akkor ezt nem szükséges külön jelezni, ilyenkor elegendő a kiadási hely és év említése.  

Ha több kiadó van, akkor gondolatjellel választjuk el egymástól az egyes cégeket. Amennyiben emiatt több kiadási hely is létezik, akkor az egyes települések nevei vonatkozásában ugyanígy járunk el, pl.:

Nagy Tibor: A honfoglalás. Duplex Kiadó – Véset Bt., Budapest – Nagykanizsa, 2024.

A kiadási hely említésekor kerüljük a rövidítéseket, Budapest esetében is! Amennyiben a kiadási hely nincs feltüntetve – és a kiadó székhelye alapján sem állapítható meg –, akkor használjuk a h. n. (hely nélkül) jelölést. Ha a kiadási év nincs feltüntetve, használjuk az é. n. (év nélkül) jelölést.

Reprint kiadvány esetében először feltüntetjük az eredeti kiadás adatait, majd zárójelben a „reprint:” formulával az új kiadás adatait, pl.:

Nagy Mihály Tivadar: A skolasztika alapjai. Athenaeum, Budapest, 1924. (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010.)

Gyűjteményes műben – pl. tanulmánykötetben – szereplő munkára való hivatkozáskor az „in” formulával utalunk a befoglaló kötetre. Ilyenkor csak a hivatkozott írás címe szerepel dőlt betűvel, amelynek a befoglaló kötetben való pontos helyét a végén jelöljük, utána a konkrét hivatkozott oldalszámokat is – amennyiben nem az egész műre hivatkozunk! Pl.:

Bujdosó Gusztáv: A hajósi svábok kerámiaművészete a XVIII. században. In: Müller Amália, dr. (szerk.): A Duna-melléki németek sorskérdései. Kossuth Kiadó, Budapest, 1985. 75–110. 106.

(Vagyis az említett mű a befoglaló kötet 75–110. oldalán található, és mi a 106. oldalról idéztünk.)

Amennyiben többször is hivatkozunk gyűjteményes műben szereplő munkára, akkor zárójelben, a befoglaló kötetben elfoglalt pontos hely után itt is megemlítjük a később használt rövidített verziót: 

Bujdosó Gusztáv: A hajósi svábok kerámiaművészete a XVIII. században. In: Müller Amália, dr. (szerk.): A Duna-melléki németek sorskérdései. Kossuth Kiadó, Budapest, 1985. 75–110. (a továbbiakban: Bujdosó, 1985.) 106.

Szakfolyóiratban megjelent cikkre való hivatkozás esetén hasonlóan járunk el, de az „in” formát nem alkalmazzuk, csak megadjuk az adott mű pontos helyét a folyóiratban, valamint – ha releváns – a hivatkozott oldalszámokat is. A folyóirat adatait a következőképpen tüntetjük fel: folyóirat neve (vessző) – évfolyam („évf.” rövidítéssel, római számmal) – zárójelben az évszám – az adott kötet száma („sz.” rövidítéssel), pl.:

Varga Tímea: A szabadkai magyar építészet a XIX. században. Délvidéki Szemle, III. évf. (2016) 1. sz. 66–78. 74.

Egyéb sajtótermékek esetében (közéleti napilapok és hetilapok, havilapok stb.) hasonlóan járunk el (évfolyam, év, lapszám).

Online folyóirat esetében az adatok említése után, zárójelben a pontos URL-címet másoljuk be, utána a „letöltés:” formát alkalmazva az utolsó megtekintés dátumát kell beírni, a hónap nevét betűvel, rövidítés nélkül kiírva, pl.:

Tátrai József: A hettita birodalom utolsó évtizedei. Történelmi Tudat, IX. évf. (2025) 4. sz. 70–96. 90–91. (https://tortenelmitudat.hu/site/hu/2c054a4a4-e15n-4332-b5c4-e0532hj63d149/Cikk/Tanulmany/Tatrai, letöltés: 2026. január 30.)

Az idézetek nem dőlt betűvel szedendők. Szó szerinti idézetek esetén az idézett szöveget a „ jelIel (billentyűparancs: Alt + 132) nyitjuk, és a ” jellel (billentyűparancs: Alt + 148) zárjuk. Belső idézetek esetén nyitáshoz a » jel, záráshoz pedig a « jel használandó. Pl.:

„A szultán azt írta levelében a hadsereg parancsnokának: »Haladéktalanul indulj Buda ostromára!«, s az utasítást a nagyvezír követte.”    

Bármilyen internetes forrásra való hivatkozás esetén – mint korábban már említettük – az adatok említése után, zárójelben a pontos URL-címet bemásoljuk, utána pedig a „letöltés:” formát alkalmazva az utolsó megtekintés dátumát beírjuk, kiírva a hónap nevét betűkkel.

Levéltári forrásokra való hivatkozás esetén szükséges az adott levéltári intézmény és szervezeti egység pontos megnevezése. Többszöri említés esetén az első előforduláskor zárójelben kell megadni a tanulmány további részében használt rövidítést, pl.:

Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltára, Makó (a továbbiakban: MNL CsCsVL Makó)

Az egyes levéltári forrásokra történő hivatkozás során törekedni kell a pontos, hosszú távú beazonosíthatóságra: a fond, állag, sorozat, tétel vagy ügyirat megjelölésére, az évszám(ok) feltüntetésére, valamint – szükség esetén – az iraton belüli oldalszámra vagy iratszámra. A doboz számának feltüntetése nem szükséges, mivel az az iratanyag későbbi átrendezése során megváltozhat.

Digitalizált levéltári források esetében is az eredeti levéltári jelzetet kell megadni; az online hozzáférés ténye csak kiegészítő információként szerepelhet.

A végjegyzetek a következő formátum szerint készüljenek: 10-es betűméret, szimpla sortávolság, sorkizárt. Minden jegyzetet egy mondatvégi írásjel zárjon le. A végjegyzetszám és az utána következő szöveg közé szóközt teszünk. Egymást követő lábjegyzetekben, ugyanannak a szerzőnek ugyanazon munkája, ugyanazon oldalszám esetében megengedett az „Uo.” (ugyanott) rövidítés.

 

A recenzió esetében a következő szempontok szerint kell eljárni:

Terjedelme nem haladhatja meg az öt oldalt (1,5 sorköz, 12-es betűméret, Times New Roman betűtípus, 2,5 cm-es margók).

Az ismertetett mű a közelmúltban (legfeljebb két évvel korábban) kiadott, történelmi témájú, lehetőleg részben délvidéki vonatkozású legyen.

A recenziónak legyen önálló, frappáns és figyelemfelkeltő címe, emellett közölni kell az ismertetett mű legfontosabb adatait (szerzők vagy szerkesztők, cím, alcím, kiadó, helység, évszám, összes oldalszám „p.” jelöléssel a végén) a következő minta szerint:

Hiánypótló munka Magyarország XX. századi történelmének egy szégyenteljes fejezetéről

Perczel Olivér:  Egy megszállás anatómiája. Román világ Magyarországon 1918–1920.

Jaffa Kiadó és Kereskedelmi Kft., Budapest, 2024. 223 p.

A recenzió szerzőjének neve a végén, jobbra zárva kerül feltüntetésre. Ezenkívül mellékelni kell az ismertetett könyv borítóképét minimum 300 dpi felbontásban, egy színes és egy fekete-fehér változatban, JPEG (.jpg vagy .jpeg) formátumban.