Két kivégzés a Dél-Alföldön a XIX. század utolsó negyedében

Abstract

Átfogó kutatásunkban a dualista Magyarországon elkövetett olyan bűncselekményekkel foglalkozunk, amelyek elkövetőire halálbüntetést szabtak ki, és azt végre is hajtották. Az 1878-as új büntető törvénykönyv, az ún. Csemegi-kódex jelentősen leszűkítette ennek a legsúlyosabb szankciónak az alkalmazhatóságát: ezután csak az uralkodó elleni gyilkosság vagy annak kísérlete, valamint előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés esetén lehetett kiszabni. Ennek köszönhetően a „boldog békeidőkben” a korábbiakhoz képest jelentősen lecsökkent a kivégzések száma hazánkban: a törvényszékek vagy eleve nem hoztak ilyen döntést, vagy ha igen, akkor a fellebbező elítélt büntetését sokszor enyhítették a felsőbb bíróságok, végső esetben pedig az uralkodó is számos alkalommal kegyelmet adott. Jelen tanulmányunkban két dél-alföldi rablógyilkosságot mutatunk be 1877-ből és 1884-ből, amelyek tettesei végül bitófán fejezték be életüket.