Délvidéki Szemle

Eklézsiák jövedelmi osztályozása a reformkori Bihari Református Egyházmegyében

2026-07-06T16:01:57+02:00

Egy egyházigazgatási egység gyülekezeteinek jövedelmi osztályozása izgalmas vizsgálati lehetőségeket rejt magában. Jelen tanulmány e tekintetben a Bihari Református Egyházmegyét veszi górcső alá, az osztályozások kialakításának tényezőire pedig két módszer mentén keres választ. Az 1820. évi osztályozás létjogosultságát az 1823-as lelkészi díjlevélgyűjtemény segítségével járja körbe, míg az 1844. évi osztályozást az eklézsiák 1822–1843 közötti ágensi pénztári befizetésein keresztül vizsgálja. A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy egy egyházigazgatási egység területére nézve egyidőben több, eltérő megfontolásokon alapuló rangsorolás is létezhet, továbbá a lelkipásztorok fizetése és a karitatív adományok helyi trendjeinek alakulása nem gyakorolt kizárólagos hatást az egyes gyülekezetek későbbi osztályozására.

Rectors of Túrkeve 1724–1821 (1823)1

2026-07-06T16:17:22+02:00

A tanulmány a túrkevei református iskola működését és rectorait vizsgálja 1724 és 1821 között (1823-ig kitekintve). A település 1711 utáni újratelepülését követően az iskola szorosan bekapcsolódott a Debreceni Református Kollégium intézményi hálózatába, átvéve annak tantervét, szabályzatait és pedagógiai normáit. A kutatásunk az intézménytörténeti megközelítést prozopográfiai elemzéssel ötvözi az egyházközségi anyakönyvek, egyházlátogatási jegyzőkönyvek, díjlevelek és kollégiumi anyakönyvi adatok felhasználásával. Az iskola személyi állománya és infrastrukturális háttere a 18. század végére stabilizálódott, amelyet mutat a rector és az őt segítő praeceptorok rendszere, az 1792-ben emelt új kőiskola-épület, valamint az egyházmegyében kiemelkedő rectori fizetés. Az 1807-ben bevezetett reformok erősítették a magyar nyelvű elemi oktatást a latinoktatás kárára, amely hozzájárult a tanulólétszám tartós növekedéséhez és a négyosztályos szerkezet kialakulásához a 19. század elejére. A prozopográfiai adattár harminchét rectort és adatait tartalmazza, akik mindannyian Debrecenben tanultak, ám származásukat és társadalmi hátterüket tekintve változatos képet mutatnak; a rectori szolgálat rendszerint rövid, átmeneti állomás volt életpályájukban.

Kárpátalja történelmi felekezeteinek sorsa a késősztálini egyházpolitika fényében (1944–1953)

2026-07-06T16:34:06+02:00

A kérdés problematikája abban érhető tetten, hogy míg orosz és ukrán nyelven egyaránt születtek már makroszintű szintézisek a szovjet egyházpolitikáról az adott időszakban, azonban a kárpátaljai régióról csak elvétve találunk széleskörű, kutatáson alapuló munkákat. Halmozottan igaz ez, amennyiben olyan történészi munkát keresnénk, ahol a vidék minden történelmi felekezetét és/vagy egyházát tárgyalják. Ebből kifolyólag tanulmányunk alapvető célja, hogy bemutassa az 1944-es hatalomváltást követően hogyan alakult a kárpátaljai régió történelmi egyházainak sorsa a késősztálini időszakban (1945–1953). Arra is törekedtünk, hogy valamennyit megmutassunk abból a politikai háttérből, amely befolyásolta az egyes egyházak, felekezetek mozgásterét; illetve érzékeltessük, rendelkezésein keresztül hogyan determinálta a szovjet hatalom a hívők életét, hitük gyakorlását.

The Attempted Arson of the Hungarian Reformed School In Vukovar, 1904

2026-07-06T15:00:22+02:00

A tanulmány a vukovári magyar református iskola 1904-es gyújtogatási kísérletét elemzi a késői Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségi viszonyainak tágabb kontextusában. A bevezető rész rövid áttekintést nyújt a magyarok hosszú távú jelenlétéről Vukováron és Kelet-Szlavóniában a középkortól a modern korig. A tanulmány központi része az iskola felgyújtásának konkrét kísérletét, valamint annak helyi és politikai kontextusát vizsgálja. Az eseményt a horvát és a magyar nemzetpolitika közötti szélesebb feszültségek részeként értelmezi a horvát–magyar kiegyezést követő időszakban, amikor a nyelv, az oktatás és a kulturális intézmények kérdései erőteljes szimbolikus jelentőséggel bírtak a nemzeti identitások formálásában. Külön figyelem irányul a horvát sajtó reakcióira, amely hajlamos volt relativizálni az eseményt, valamint a magyar sajtóra, amely azt a horvátországi magyar kisebbség sebezhetőségének példájaként értelmezte, és beillesztette a horvát–magyar viszonyokról szóló tágabb politikai diskurzusba. A tanulmány rámutat arra, miként nyerhetett egy helyi, viszonylag kis közösségben történt incidens a médiabeli értelmezés és a politikai instrumentalizáció révén jóval szélesebb jelentést. Újságforrások és a helyi kontextus elemzése alapján a vizsgálat rávilágít arra, hogy a 20. század eleji nemzetiségi feszültségek miként artikulálódtak egyetlen oktatási intézmény körüli szimbolikus konfliktusokon keresztül.

A jugoszláviai reformátusság reprezentációja a csehszlovákiai magyar református egyházi sajtóban 1918–1938 között

2026-07-06T15:25:06+02:00

Jelen tanulmány a jugoszláviai református egyház képét vizsgálja a Csehszlovákiában 1921 és 1938 között megjelent hivatalos magyar református egyházi folyóiratban, a Református Egyház és Iskolában. A tanulmány célja annak elemzése, hogy a folyóirat hogyan alakította ki a Jugoszláv Királyságban élő református kisebbség képét, és mely tematikus, narratív minták formálták ezt az ábrázolást. Módszertanilag a cikk kvalitatív tartalomelemzésen és diskurzuselemzésen alapul, amelynek alapjául a Református Egyház és Iskolában közölt források szolgálnak, köztük egyházi jelentések, zsinati határozatok, intézményi beszámolók és híradások. Az eredmények azt mutatják, hogy az egyházi sajtó nem csupán információs médiumként működött, hanem aktív szereplőként is részt vett a református kisebbségi identitás fenntartásában, az intézményi konszolidáció legitimálásában és a határokon átnyúló református szolidaritás előmozdításában. Az elemzés arra is rávilágít, hogy a Református Egyház és Iskola a jogi konszolidációt, a kisebbségi konfliktusokat, a lelkészi hiányt, a diaszpóra lelkigondozását, a diakóniai tevékenységet, az ifjúsági mozgalmakat és a normatív szabályozást egymással összefüggő területekként kezelte. Az egyházi újságírás normaközlő és mobilizáló szerepének kiemelésével a tanulmány hozzájárul a magyar református egyháztörténet és a felekezeti sajtó kutatásának történetírásához, ugyanakkor összehasonlító keretet kínál a közép- és kelet-európai kisebbségi egyházi sajtó tanulmányozásához.

Két kivégzés a Dél-Alföldön a XIX. század utolsó negyedében

2026-07-06T15:37:09+02:00

Átfogó kutatásunkban a dualista Magyarországon elkövetett olyan bűncselekményekkel foglalkozunk, amelyek elkövetőire halálbüntetést szabtak ki, és azt végre is hajtották. Az 1878-as új büntető törvénykönyv, az ún. Csemegi-kódex jelentősen leszűkítette ennek a legsúlyosabb szankciónak az alkalmazhatóságát: ezután csak az uralkodó elleni gyilkosság vagy annak kísérlete, valamint előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés esetén lehetett kiszabni. Ennek köszönhetően a „boldog békeidőkben” a korábbiakhoz képest jelentősen lecsökkent a kivégzések száma hazánkban: a törvényszékek vagy eleve nem hoztak ilyen döntést, vagy ha igen, akkor a fellebbező elítélt büntetését sokszor enyhítették a felsőbb bíróságok, végső esetben pedig az uralkodó is számos alkalommal kegyelmet adott. Jelen tanulmányunkban két dél-alföldi rablógyilkosságot mutatunk be 1877-ből és 1884-ből, amelyek tettesei végül bitófán fejezték be életüket.

Kisvilágok határvidékén

2026-07-06T15:48:56+02:00

This study examines the oeuvre of István Németh, a Hungarian publicist and writer of short prose in Délvidék, with particular attention to his rural-themed reports and writings on the Drávaszög region. It explores how journalistic practice serves as a tool for literarily ambitious sociographic depictions, enriching social reporting with historical elements. This study analyzes Németh István’s minority-centered, empathetic perspective, which brings the everyday lives, fates, and values of rural communities on the periphery to the forefront. It highlights genre boundary-crossings and the bridging role between publicistic writing and belles-lettres. The study emphasizes the significance of empathy, mutual understanding, and authentic voice, while also noting that these writings document key communal experiences of minority existence. Thus, Németh István’s work can be regarded as a rigorous social and historical chronicle and a significant source for the cultural memory of Délvidék.