Délvidéki Szemle

Eklézsiák jövedelmi osztályozása a reformkori Bihari Református Egyházmegyében

2026-07-06T16:01:57+02:00

Egy egyházigazgatási egység gyülekezeteinek jövedelmi osztályozása izgalmas vizsgálati lehetőségeket rejt magában. Jelen tanulmány e tekintetben a Bihari Református Egyházmegyét veszi górcső alá, az osztályozások kialakításának tényezőire pedig két módszer mentén keres választ. Az 1820. évi osztályozás létjogosultságát az 1823-as lelkészi díjlevélgyűjtemény segítségével járja körbe, míg az 1844. évi osztályozást az eklézsiák 1822–1843 közötti ágensi pénztári befizetésein keresztül vizsgálja. A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy egy egyházigazgatási egység területére nézve egyidőben több, eltérő megfontolásokon alapuló rangsorolás is létezhet, továbbá a lelkipásztorok fizetése és a karitatív adományok helyi trendjeinek alakulása nem gyakorolt kizárólagos hatást az egyes gyülekezetek későbbi osztályozására.

Rectors of Túrkeve 1724–1821 (1823)1

2026-07-06T16:17:22+02:00

This paper investigates the Reformed school of Túrkeve and its rectors between 1724 and 1821 (with extensions to 1823). After the town’s resettlement following 1711, the school became closely integrated into the network of the Debrecen Reformed College, adopting its curriculum, regulations, and pedagogical norms. Using parish registers, visitation records, salary contracts, and collegiate enrolment data, the study combines institutional history with prosopographical analysis. It argues that the school’s staff and infrastructure stabilised by the late eighteenth century through the rector–praeceptor system, the construction of a new stone school building in 1792, and a regulated mixed remuneration scheme. Reforms introduced in 1807 promoted Hungarian-language elementary instruction alongside the gradual decline of advanced Latin teaching, contributing to sustained enrolment growth and the emergence of a four-grade structure by the early nineteenth century. The prosopographical register identifies thirty-seven rectors, all trained in Debrecen but diverse in origin and social background; rectorates were typically short transitional appointments.

Kárpátalja történelmi felekezeteinek sorsa a késősztálini egyházpolitika fényében (1944–1953)

2026-07-06T16:34:06+02:00

A kérdés problematikája abban érhető tetten, hogy míg orosz és ukrán nyelven egyaránt születtek már makroszintű szintézisek a szovjet egyházpolitikáról az adott időszakban, azonban a kárpátaljai régióról csak elvétve találunk széleskörű, kutatáson alapuló munkákat. Halmozottan igaz ez, amennyiben olyan történészi munkát keresnénk, ahol a vidék minden történelmi felekezetét és/vagy egyházát tárgyalják. Ebből kifolyólag tanulmányunk alapvető célja, hogy bemutassa az 1944-es hatalomváltást követően hogyan alakult a kárpátaljai régió történelmi egyházainak sorsa a késősztálini időszakban (1945–1953). Arra is törekedtünk, hogy valamennyit megmutassunk abból a politikai háttérből, amely befolyásolta az egyes egyházak, felekezetek mozgásterét; illetve érzékeltessük, rendelkezésein keresztül hogyan determinálta a szovjet hatalom a hívők életét, hitük gyakorlását.

The Attempted Arson of the Hungarian Reformed School In Vukovar, 1904

2026-07-06T15:00:22+02:00

This paper analyzes the attempted arson of the Hungarian Reformed School in Vukovar in 1904 within the broader context of nationality relations in the late period of the Austro-Hungarian Monarchy. The introductory section provides a brief overview of the long-standing presence of Hungarians in Vukovar and eastern Slavonia, from the Middle Ages to the modern period. The central part of the paper examines the specific incident involving the attempted arson of the school and the local and political context in which it occurred. The event is interpreted as part of the broader tensions between Croatian and Hungarian national politics in the period following the Croatian–Hungarian Compromise, when issues of language, education, and cultural institutions carried strong symbolic value in the shaping of national identities. Particular attention is devoted to the reactions of the Croatian press, which tended to relativize the event, and the Hungarian press, which interpreted it as an example of the vulnerability of the Hungarian minority in Croatia and incorporated it into a broader political discourse on Croatian–Hungarian relations. The paper demonstrates how a local incident in a relatively small community could acquire significantly wider meaning through media interpretation and political instrumentalization. Through an analysis of newspaper sources and the local context, the study highlights the ways in which national tensions at the beginning of the twentieth century were articulated through symbolic conflicts surrounding a single educational institution.

A jugoszláviai reformátusság reprezentációja a csehszlovákiai magyar református egyházi sajtóban 1918–1938 között

2026-07-06T15:25:06+02:00

Jelen tanulmány a jugoszláviai református egyház képét vizsgálja a Csehszlovákiában 1921 és 1938 között megjelent hivatalos magyar református egyházi folyóiratban, a Református Egyház és Iskolában. A tanulmány célja annak elemzése, hogy a folyóirat hogyan alakította ki a Jugoszláv Királyságban élő református kisebbség képét, és mely tematikus, narratív minták formálták ezt az ábrázolást. Módszertanilag a cikk kvalitatív tartalomelemzésen és diskurzuselemzésen alapul, amelynek alapjául a Református Egyház és Iskolában közölt források szolgálnak, köztük egyházi jelentések, zsinati határozatok, intézményi beszámolók és híradások. Az eredmények azt mutatják, hogy az egyházi sajtó nem csupán információs médiumként működött, hanem aktív szereplőként is részt vett a református kisebbségi identitás fenntartásában, az intézményi konszolidáció legitimálásában és a határokon átnyúló református szolidaritás előmozdításában. Az elemzés arra is rávilágít, hogy a Református Egyház és Iskola a jogi konszolidációt, a kisebbségi konfliktusokat, a lelkészi hiányt, a diaszpóra lelkigondozását, a diakóniai tevékenységet, az ifjúsági mozgalmakat és a normatív szabályozást egymással összefüggő területekként kezelte. Az egyházi újságírás normaközlő és mobilizáló szerepének kiemelésével a tanulmány hozzájárul a magyar református egyháztörténet és a felekezeti sajtó kutatásának történetírásához, ugyanakkor összehasonlító keretet kínál a közép- és kelet-európai kisebbségi egyházi sajtó tanulmányozásához.

Két kivégzés a Dél-Alföldön a XIX. század utolsó negyedében

2026-07-06T15:37:09+02:00

Átfogó kutatásunkban a dualista Magyarországon elkövetett olyan bűncselekményekkel foglalkozunk, amelyek elkövetőire halálbüntetést szabtak ki, és azt végre is hajtották. Az 1878-as új büntető törvénykönyv, az ún. Csemegi-kódex jelentősen leszűkítette ennek a legsúlyosabb szankciónak az alkalmazhatóságát: ezután csak az uralkodó elleni gyilkosság vagy annak kísérlete, valamint előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés esetén lehetett kiszabni. Ennek köszönhetően a „boldog békeidőkben” a korábbiakhoz képest jelentősen lecsökkent a kivégzések száma hazánkban: a törvényszékek vagy eleve nem hoztak ilyen döntést, vagy ha igen, akkor a fellebbező elítélt büntetését sokszor enyhítették a felsőbb bíróságok, végső esetben pedig az uralkodó is számos alkalommal kegyelmet adott. Jelen tanulmányunkban két dél-alföldi rablógyilkosságot mutatunk be 1877-ből és 1884-ből, amelyek tettesei végül bitófán fejezték be életüket.

Kisvilágok határvidékén

2026-07-06T15:48:56+02:00

This study examines the oeuvre of István Németh, a Hungarian publicist and writer of short prose in Délvidék, with particular attention to his rural-themed reports and writings on the Drávaszög region. It explores how journalistic practice serves as a tool for literarily ambitious sociographic depictions, enriching social reporting with historical elements. This study analyzes Németh István’s minority-centered, empathetic perspective, which brings the everyday lives, fates, and values of rural communities on the periphery to the forefront. It highlights genre boundary-crossings and the bridging role between publicistic writing and belles-lettres. The study emphasizes the significance of empathy, mutual understanding, and authentic voice, while also noting that these writings document key communal experiences of minority existence. Thus, Németh István’s work can be regarded as a rigorous social and historical chronicle and a significant source for the cultural memory of Délvidék.