Rectors of Túrkeve 1724–1821 (1823)1

Absztrakt

A tanulmány a túrkevei református iskola működését és rectorait vizsgálja 1724 és 1821 között (1823-ig kitekintve). A település 1711 utáni újratelepülését követően az iskola szorosan bekapcsolódott a Debreceni Református Kollégium intézményi hálózatába, átvéve annak tantervét, szabályzatait és pedagógiai normáit. A kutatásunk az intézménytörténeti megközelítést prozopográfiai elemzéssel ötvözi az egyházközségi anyakönyvek, egyházlátogatási jegyzőkönyvek, díjlevelek és kollégiumi anyakönyvi adatok felhasználásával. Az iskola személyi állománya és infrastrukturális háttere a 18. század végére stabilizálódott, amelyet mutat a rector és az őt segítő praeceptorok rendszere, az 1792-ben emelt új kőiskola-épület, valamint az egyházmegyében kiemelkedő rectori fizetés. Az 1807-ben bevezetett reformok erősítették a magyar nyelvű elemi oktatást a latinoktatás kárára, amely hozzájárult a tanulólétszám tartós növekedéséhez és a négyosztályos szerkezet kialakulásához a 19. század elejére. A prozopográfiai adattár harminchét rectort és adatait tartalmazza, akik mindannyian Debrecenben tanultak, ám származásukat és társadalmi hátterüket tekintve változatos képet mutatnak; a rectori szolgálat rendszerint rövid, átmeneti állomás volt életpályájukban.